Úgy kezdődött, hogy szombaton, hirtelen szerelemből vettem két gombolyag Alize Bahar Bartic fonalat. Mert meglepően olcsó volt, és mert tényleg beleszerettem a színeibe.
Hazajöttem, és rögtön nekiálltam a már régebben kinézett őszi/tavaszi sapka - kendő kollekciómnak, remélve, hogy elég lesz a fonalam.
Még szombat este félig kész lett az első variáció, amire a férjem csak annyit mondott: Biciklipárnát horgolsz? Bontás.
Vasárnap este kész lett a következő változat, teljesen. Csak a fejemre nem ment rá. Megint bontás.
Hétfőn estére meghorgoltam a harmadik változatot:
Tetszett nagyon, próbálgattam, aztán be kellett látnom, hogy a fonal elég tömör és vastag ahhoz, hogy ilyen lyukacsos sapka készüljön belőle. Ráadásul a fejemen már nem mutatott olyan jól. Szóval megint jött a bontás.
Kedden már csak egyszerű egyráhajtásos pálcákkal újra meghorgoltam a sapkámat.
Aztán még kedden hozzákezdtem az ujjatlan kesztyűhöz is. Mivel igazán mintát nem találtam, maradtam a sufni tuning technikánál: megmértem a tenyerem szélességét, és gyakran próbálgattam a készülő darabot.
Most így néz ki a "szettem"
Még semmi sincs eldolgozva, még bármiből bármi lehet.
Jelenleg a "Hogyan tovább?" ötletelés zajlik.
A variációk:
- Lebontom az egészet, és a fonalból amirurumi macik lesznek.
- Eldolgozom ami eddig készen van, horgolok hozzá egy sálat, és letagadom, hogy én alkottam.
- Az előző, csak büszkén vállalom, hogy az én alkotásom.
- Az ujjatlan kesztyűből különféle toldásokkal ujjas kesztyűt varázsolok, a maradék fonalból készülhet maci.
Szerintetek?
Ja, csak szólok, hogy túl vagyunk az ötezredik látogatón, jöhet(ne) a sorsolás. Tehát tessék nyomot hagyni magatok után, mert nyerhettek :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése