2015. szeptember 30., szerda

Amikor semmi sem úgy alakul, ahogy tervezted...

Úgy kezdődött, hogy szombaton, hirtelen szerelemből vettem két gombolyag Alize Bahar Bartic fonalat.  Mert meglepően olcsó volt, és mert tényleg beleszerettem a színeibe.
Hazajöttem, és rögtön nekiálltam a már régebben kinézett őszi/tavaszi sapka - kendő kollekciómnak, remélve, hogy elég lesz a fonalam.
Még szombat este félig kész lett az első variáció, amire a férjem csak annyit mondott: Biciklipárnát horgolsz? Bontás.
Vasárnap este kész lett a következő változat, teljesen. Csak a fejemre nem ment rá. Megint bontás.
Hétfőn estére meghorgoltam a harmadik változatot:


Tetszett nagyon, próbálgattam, aztán be kellett látnom, hogy a fonal elég tömör és vastag ahhoz, hogy ilyen lyukacsos sapka készüljön belőle. Ráadásul a fejemen már nem mutatott olyan jól. Szóval megint jött a bontás.

Kedden már csak egyszerű egyráhajtásos pálcákkal újra meghorgoltam a sapkámat. 


Aztán még kedden hozzákezdtem az ujjatlan kesztyűhöz is. Mivel igazán mintát nem találtam, maradtam a sufni tuning technikánál: megmértem a tenyerem szélességét, és gyakran próbálgattam a készülő darabot. 


Most így néz ki a "szettem" 


Még semmi sincs eldolgozva, még bármiből bármi lehet. 

Jelenleg a "Hogyan tovább?" ötletelés zajlik.
A variációk:

  • Lebontom az egészet, és a fonalból amirurumi macik lesznek.
  • Eldolgozom ami eddig készen van, horgolok hozzá egy sálat, és letagadom, hogy én alkottam.
  • Az előző, csak büszkén vállalom, hogy az én alkotásom.
  • Az ujjatlan kesztyűből különféle toldásokkal ujjas kesztyűt varázsolok, a maradék fonalból készülhet maci. 

Szerintetek? 

Ja, csak szólok, hogy túl vagyunk az ötezredik látogatón, jöhet(ne) a sorsolás. Tehát tessék nyomot hagyni magatok után, mert nyerhettek :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése