Ebben a tanévben ujjbábokat kapnak a tanulók a szorgalmas munka jutalmaként. Az elsők már el is készültek. Hiába, sok ügyes gyerkőc jár a csoportomba.
Az elsőt tegnap adtam át. Elkísérte D-t a mesemondó versenyre. Jó kabala volt, D. megnyerte a versenyt. A Minion lány pedig annyira izgult, hogy elhagyta az egyik copfját, és a markolászás után megtört lett a szeme. Ma délelőtt "meggyógyítottam".
Ilyen volt...
...és ilyen lett.
Meg horgoltam L-nek is egy lila csajszit. Barna szemmel. Próbálom úgy alakítani a horgolást, hogy ne legyen két egyforma ujjbáb.És ez ma nagyon jól jött, de erről majd később.
Természetesen most sincs semmi kőbe vésve. Minion ujjbáb helyett lehet mást is választani. Mondjuk Minion kulcstartót:)
Ma megtörtént, ami még nálunk soha. A jutalomnak átadott egyik Minion lány szőrén-szálán eltűnt. Mindenhol kerestük, de nem került elő. D nagyon szomorú volt, én pedig nagyon csalódott. Álmomban sem gondoltam volna, hogy az én tanítványaim ilyet tesznek. A délután folyamán többször szóba került a dolog. Mindig elmondtam, hogy D. nagyon szomorú, én nagyon csalódott vagyok. Meg azt is, hogy így nem készítek nekik egyedi dolgokat. Mert minek is? Amit egy "gyerekemnek" horgolok, abban nem csak én vagyok benne, hanem az is, akinek készült. Mind más egy picit. Személyre szóló. Szomorkásan telt a délután.
A történetnek mégis jó vége lett. A folyosón "véletlenül" megtaláltuk a csajszit. Így aztán minden marad a régiben. A gyerekek igyekeznek a tőlük telhető legjobbat nyújtani, én pedig lelkesen horgolom az ajándékokat. Máris tartozom még 5 ujjbábbal. És mind lány! Ja meg van egy autó is.
De az egy másik történet. Majd azt is elmesélem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése