2017. július 20., csütörtök

Kosárkák


Utolért hát engem is a pólófonal mánia. Újra. Már volt egy közös korszakunk, néhány éve, amikor tanultam horgolni. Igaz, akkor én szabtam fel a család kinőtt pólóit, a lyukas zoknikat, és gyártottam a lábtörlőket meg a szőnyegeket. Aztán folyton fájt a kezem, és leszoktam a zoknik és fonalak felszabásáról. Viszont a szőnyegek nagy része még megvan, a fürdőszobában használjuk kád kilépőnek. Jól isszák a vizet, mosógépben moshatóak és mindig megállapítom, hogy érdemes volt megtanulni horgolni. 
Most a táborban kaptunk pólófonalat a helyi szőnyegszövőből, hogy karkötőket készítsünk. Ennyi karkötőt még sosem gyártottam, még táborban sem. Abszolút sláger volt, miután rájöttek, hogy nem is olyan ördöngösség az a lapos csomó. 
A kosarak pedig úgy születtek, hogy megláttuk az egyik facebook csoportban a horgolható fa alapokat. Persze tudtuk, hogy nekünk ezt ki kell próbálni. Naná, hogy mindenki belelkesült. Volt, aki a fa lapokat "szerezte be", volt aki pólófonalat. (A többesszám itt a felnőtt horgoló szakkör tagjait jelenti.) És kedden este alkottunk. Örömmel, felszabadultan, sikeresen. Ezek az én kosárkáim, de mindenki elkészült egy kosárral. Ez az első olyan munkadarab, amit sikerült teljesen befejezni egy szakköri foglalkozás alatt. A kezünket azért megviselte rendesen. 

Kosárkáim

Belül nézet :)

Oldal nézet

Ez is oldal nézet, csak más a háttér

... mert szeretem ...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése