Egy montázs az idei termésből. Csak egy pici mutatóba, néhány a tíz kg mézesből, amit megsütöttem. Mert az idén mindenkivel és mindenkinek sütöttem. Ólomüveg mézest a suli karácsonyfájára, mézeskalács szívekből alakítottunk mikulást Mikulásra a napközisekkel, alapítványi bálra készítettem kétszáz egyforma szívecskét... Gyártottam adventi koszorút, mézeseztem ovisokkal, és középiskolásokkal a múzeumban. Még emléklapot is kaptam, mint mézes készítő:)
A legnehezebb a kétszáz egyforma szív készítése volt. A legjobb pedig az, amikor ízlik, tetszik a mézesem. Sokszor voltam fáradt, néha azt kérdeztem, hogy miért? Néha azt hittem, hogy csak én lehetek ilyen bolond. Volt, hogy úgy feküdtem le, hogy mézesre nézni sem fogok tudni, de másnapra ezt kialudtam, és folytattam tovább. A család már kissé aggódott, hogy hiába a rengeteg munka itthonra még nincs mézes. Nem kell megijedni, elkészült az itthoni mézes is. Feldíszítve a fa, ajándékok kiosztva.
Mindenkinek áldott, békés, boldog Karácsonyt kívánok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése