{Vigyázz! Kész! Posztolj!} = Kamaszkorom kedvenc regénye

Még karácsony előtt találkoztam a Pillecukor blog Vigyázz! Kész! Posztolj! kezdeményezésével. Megtetszett, jelentkeztem és itt az első VKP posztom.

 Mi is a VKP? Ez egy kezdeményezés, mely Szilvi nevéhez fűződik, és minden második hét szerdáján különböző témákat feszegetnek a részt vevő bloggerek. Bővebb információért kattints ide."

Számomra nagyon kedves téma került most sorra: az olvasás.

Nagyon szeretek olvasni. Már gyerekként is szerettem. Nekem soha nem volt büntetés ha valamit el, vagy fel kellett olvasni. Sőt! Ha a szüleim nagyon szigorúak akartak lenni, akkor a kiszabott büntetésem az volt, hogy nem olvashattam. Ezt ugyan soha nem sikerült betartatniuk, mert én mindenhol bújtam a könyveket, szinte válogatás nélkül. Tanulás helyett, szünetekben, buszon, vonaton, kiránduláson, néhány unalmas tanítási órán, takarítás helyett, várakozás közben. Bárhol és bármilyen testhelyzetben tudtam olvasni. Ráadásul annyira belemerültem az olvasottakba, hogy nem láttam és nem hallottam a könyvön kívül mást. Adódott is ebből számtalan vicces helyzet. 

Kiskamaszként az indiános könyvek tetszettek. Mindegy volt, hogy Cooper vagy Karl May írta, faltam őket egymás után. Vadölő és Old Shatterhand jól elfértek egymás mellett. Szegény könyvtáros néni terelgetett volna a különféle pöttyös és csíkos "lányos" könyvek felé,de nekem azok nagyon unalmasak voltak.



 Kamaszkorom meghatározó könyve pedig Isacc Asimov: Az Alapítvány trilógiája.

• A kötetek sorban: Alapítvány , Alapítvány és Birodalom.  Második Alapítvány 

Teljesen megfogott és lenyűgözött. Hari Seldon kidolgozza a matematikai alapokon nyugvó pszichohistóriát, amellyel modellezni lehet a valóságot, és több generáción át megtervezni a jövőt. Előre látni mindent, ami a következő ezer évben történhet, és mindennek a következményét is. 

Voltak kedves tárgyaim a könyvben, mint az egy személyes erőtér, ami egy ember köré von energia pajzsot. Vagy az asztali, atomenergiával hajtott hulladékmegsemmisítő.,a gondolattal vezérelt űrhajó. Szereplők közül pedig az Öszvér volt a kedvenc. A hiba a gépezetben. Akit még a nagy Hari Seldon sem látott előre. Vagy mégis?
Az Alapítvány kötetei megszerettették velem a valóságon túli dolgokat, a sci-fit.

Szokásom kedves könyveimet időnként újra olvasni. Ezt a három könyvet már többször is olvastam. És még mindig jó könyv!