Hibajavítás Kézmívesen. Avagy #CsKM május

Egészen Panka májusra a hibajavítást adta fel # CsKM feladatnak. Megint egy remek téma. Nekem való. Így júniusban nekifutva a feladatnak megvan az az előnyöm, hogy a többiek írását már elolvastam, ezért tudom, hogy ehhez sem egyformán állunk.

Hibát csak az nem követ el, aki nem csinál semmit. Hogy mit kezdesz a hiba megtalálása után? Több út van. Ja, nem, bocs, csak kettő. Első, hogy  hagyod a francba az egészet, és utána mindig nézed AZT a hibát, amiről te persze úgy látod, hogy kiabál, és hiába mondják mások, hogy neeem is; meg "ha nem mondod észre sem veszem"; meg "szerintem pont ettől egyedi"... és persze vagy eldugod azt a darabot a szekrény legmélyére, vagy bontasz a végén. A második lehetőség pedig, hogy  bontasz. Pont. Megtanultam, hogy jobb bontani. Rögtön, ahogy észrevettem. Persze a legutóbbi körmellénynél ez az utolsó előtti sorban már nem esett annyira jól. (Utolsó két sor színe nem illett a többihez. Ki kellett cserélni feketére.)

Ennél a felsőnél pl a méretet számoltam el. Illetve a fonal nem nyúlt annyit, mint amennyit elvileg kellett volna. Saját tervezés, ráadásul pont egy olyan darab, amit kétszer is sikerült elméretezni. Először az egyszerű utat választottam, elajándékoztam a felsőt egy családtagnak,akinek pont jó. És újra terveztem, újra horgoltam. Megint kisebb lett egy paraszthajszállal. Másodjára a toldást választottam a teljes bontás helyett. Az oldalába került még  egy-egy mintasort. A minta az a tipikus "kiabálós" minta, messziről látszik, ha egy-egy pálca nincs a helyén, vagy több esetleg kevesebb. Ha ilyen volt, akkor bizony bontás. Elő is fordult, nem is egyszer. Ez az általam "Türelem felső"nek keresztelt top sokszorosan megérdemelte a nevét. Pedig eredetileg a név csak arra utalt, hogy kizárólag várakozás (orvosi várótermek) közben horgoltam. 

A szakkörön a lányok már csak "bontós" Gabi néninek hívnak.  Kinga már a kendő felénél járt, amikor megláttam, hogy az egyenes szél erőteljes kanyarulatot vesz. Nem tudtam "kihozni" a hibát, az addig elkészült kendő 2/3 részét bontottam. Szegény kislánynak könnyes lett a szeme. (2. osztályos. Február óta horgol.) De a végén nagyon örült, hogy ilyen szép kendőt horgoltunk együtt. (A bontott részt visszahorgoltam neki.) 

A kötés sokkal nehezebb dió, és nagyobb mumus is. Pár szemet horgolótűvel még tudok javítani, de ha nagyobb darabot kell lebontani, akkor is inkább szemenként szedem vissza. Azért van az a darab, amikor sóhaj, tű kihúz, bont, bont, bont, imádkozik, vékony tűre felszed, még egy-két sort szemenként visszabont, számol, megnyugszik... és vagy újra bont, vagy kezd elölről, vagy sutba dob. 

A "Tű kihúz, bont, imádkozik" szitu

Hiba nélkül

Valaki emlegetett egy varázslatos hibajavító tollat. Ha megtaláljátok, szóljatok! 

Bár be kell valljam, hogy én szeretem a hibáimat. Velük vagyok egész. Ezt tanítom az iskolában is, hogy jogod van hibázni, és jogod van a hibáidhoz. Sőt! Rendszeresen játszunk olyan játékokat, aminek az a vége, hogy "aki elrontja, hibázik, az leül a helyére". Valahogy mindig én vagyok az első, aki leül. Nem is értem, miért :)