Lehettem volna én is cuki maci, mint a többiek...
Lehettem volna szeretni való, aranyos, gyerekkézbe simuló édes maci...
De én már a negyedik vagyok a sorban, és ugye a Készítő nem tud háromszor meghorgolni egy mintát. Még akkor sem, ha ő írta le! Mert mindig kell variálnia valamit! Az elején még minden jól alakult. Aztán kitalálta, hogy négyszög alakú legyen a pocakom. Fel is varrta rögtön. Persze ekkor még nem volt arcom, meg karom, csak lábam és fejem. Még alakulhatott volna minden remekül. Még büszke is voltam a különleges pocakomra. Aztán jött a négyszög alakú pofi. Hogy én mit szenvedtem, amíg felvarrta! Vagy háromszor nekikezdett. De negyedjére sem sikerült valami fényesen a varrás. Amikor a szemem melletti öltés miatt újra meg akart műteni, akkor már tiltakoztam: az nem elrontott varrás! Az egy anyajegy. Jogom van az anyajegyemhez! De még nem volt vége. Következett a szemem. Annak is nekikezdett néhányszor. És látjátok mi lett a vége? Jobb ha nem is néztek oda. Amikor eldöntötte, hogy világos színű lesz a fülem, már rosszat sejtettem. És azt tudtátok, hogy hamarabb volt sapkám és sálam mint karom? Ez az idétlen sapka! Na ez zavar a legjobban. Mert addig böködött, meg bontott, meg böködött, hogy a fejem búbján lett egy pukli. Azt meg jól el kellett takarni. Először valami idétlen frizurát kreált. Rám varrta, Aztán gyorsan leszedte. Ekkor komolyan megijedtem. Azt hittem most lebont, és valami másba kezd. Mert kitelik tőle. Na, így lett sapkám. De akkor más sál is kellett. És még nem volt karom! Azért elkészültem. Lefotózott. Persze a fészbúkra a többieket rakta fel háttérképnek. Mondom, lehettem volna én is cuki...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése